Az aggodalom
– Weér Rebeka titkos levelezéséből –
Drágám! Aggódom ezért a gyerekért. Olyan furcsákat gondol. Olyanokat fantáziál, le sem merem írni, nahát olyanokat. Még olyanabbakat! Szeretnék segíteni, de úgy néz rám, hogy komolyan mondom, a legrosszabbtól tartok, a lakásból sem merek kimozdulni, egész nap várom, de ha megjön, alig merem kinyögni: hol voltál kisfiam, nem lehet tudni, hogyan reagál, talán az elméjében mozdulhatott el valami, de ilyet nem mondhat egy anya a gyerekéről. Kiskorában...
Édesem! Akkor nem akartam anyai szívedet fájdítani, de most már elmondhatom, a gyerek nem képzeleg...
Böbém! Aggódom...
Rebikém! Mamlasznak látszott, aztán egyszerűen belökött a spájzba, ennyit a fantáziálásról...
Mici, én aggódom...
Rebi, mindenki tudta, én aztán hajjaj! Ez a gyerek a krumplit is, ha el nem gurulna, de kérdem én, mért nem kapott rendes nevelést az a kölök? Mi lesz így belőle? Legfeljebb valami író, ilyen magyardosztojevszkij vagy mi, sajnálom...