Kis közel-keleti adneralinfröccs
A lövészárokban Abu Bal Fasz aggódva mutatta bal kézfejét. Amennyire a körülöttünk becsapódó gránátok repeszei engedték, tüzetesen megvizsgáltam az óvatosan, mintegy kézcsókra nyújtott kezet, nyilván nem hiányzó három ujjára gondol, hiszen azt már Kirbuknál elvesztette, komoly oka lehet aggodalmának. Akkor egy világító gránát fényénél felfedeztem félelme okát, enyhe bőrpír mutatkozott a sokat fogott kézen. Abu Bal, légy erős, ez alighanem allergia, ő elsápadt, erősebbnek hittem. Vigasztalni próbáltam, csak akad itt egy allergológus. Akadt. Errefelé csak sebészből és hullaszállítóból van hiány. Szigorúan glukkénmentes diéta, és táncolhat az ükkunokája lakodalmán, mondta az orvos azon a keverék magyarab nyelven, amit itt mindenki ért. Elszántan osontunk ki a lövészárokból. A szupermarketben Abu Bal azonnal egy sorozatot eresztett a plafonba, mindenki a földre! Megrángattam golyóálló mellényét, a bio polcot kíméld! Estére értünk vissza a glukkénmentes liszttel, az ütközet közben véget ért, úgy látszik, mi veszíthettünk, mert társaink tetemei borították a tájat. Azért találtunk egy még ki nem hűlt követ, azon készült el a világtörténelem első glukkénmentes keszrája. Az al-Dzsazíra egy valag pénzt fizetett a riportért, ezt megünnepeltük. Te, mondja Abu Bal, most jöhet a glukkénmentes whiskey, világszabadalom. Allah nagy!
