Huncut Windows pórul jár
– kicsinyek számára átdolgozta OJD –

Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a malac malacko­dik, nem is akárhogyan, és a kis Túr siet anyja kebelére, nem is akármilyen okból, volt egyszer egy hatalmas, kék színű hal, úgy hívták Win, ap­ja egyetlen gyereke. A nagy kék hal álmosan né­zegette a képernyőjén föl-alá mászkáló, eltűnő, felbukkanó manó­kat, le-leszedett egyet-egyet, de már unta, új játé­kot szeretett volna, olyat, amihez képest az összes eddigi játék csak játék. Törte, törte, törögette halfejét az iszapba, mint rendsze­rint az egykék, ha ‘lálmél­kodnak (=elálmélkod­nak – népies), míg kifun­dálta a rendjét s módját, még egy lapáttal rá kell rakni, még kettővel, sok­kal, rálapátolni, amíg ki nem esik kezéből a lapát. Rögtön hozzálátott a lapátoláshoz, s addig-addig hány­ta, emelgette, hányta, emelgette, s még, míg szívét körülfonta a fagy, kép­ernyője teljesen elké­kült, a kószáló manók hűlt helyén krikszkraksz felirat díszel­gett, ő pedig jégkockaként koppant az óce­án mélységes-mély fe­nekén. Kedves gye­rekek, ha nem akartok úgy járni mint Win bácsi, a kék hal, álljatok meg a lapátolással, idejében.

Ha még nem vagytok álmosak, kettyintsetek ide:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kék_halál