Kortárs magyar irodalmi revü

Mit bírtok ki

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala

2016. május 14. - Huszthy Ádám

Luois (the Graeter) kisebbik legendája

 

Más alkalommal ezt a kérdést intézte hű alattva­lói köré a lyó kiráj: „Ki ez a partiarc?” fenséges ulylyát félreérthetetlen, de sokatmondó mozdu­lattal, levegőeget hasítva bökve előre, „rámutat­va” kérdése alanya tárgyának szemé­lyére. A je­lenlévők nem győztek csodálkozni ez éleslátá­son, látásélességen, midőn távoli bokacsattogta­tás verte fel a feszült várakozás légkörét, s előlé­pett a megmutatott, s szó­lásra nyílt, s ugyanerre emel­kedett: „Alászolgá­ja, Kisparty és Nagyparty Na­ghy, szinténsajnos Lajossajnos.” Ennek halla­tán a delnők kebelhullám-verte, kipirult sze­mei­ket tátván gondolák: Jó Parti! A vincellé­rek ellen­ben össze­súgtanak s összetanakodá­nak: „nem­de en­nek ki­egyenlítetlen számlái roskaszt­ják fiók­ja­inkat”? Ám minden boldogemlékek ke­gyes ural­kodóa egyet intéssel intette csendre a zúgoló­dó­kat, amiáltal szinte abba minutába csend „tá­madt”, felváltva az Eget Verő hangzavart; az in­tés elemébe ta­lált! E cso­daszámba menő, cso­dá­val határos csendva­rázst eléggé el nem ítélhető­en kihasználó módon, az imént elő­lépett hátra-Zu-Rückolt, s illa be­rek nádak, erek, kereket ol­dott az ég vizé­ben. Ekkép űzettetett ki önmagá­tól beálló kiállással a(z) angyal, kit a bölcs kirá’ parti­arcként volt méltó jellemezni rámutatással. E jeles óta sajnos a szólás: Ki fija, annak borja.

 

 

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

2016. április 12. - Huszthy Ádám

 Gyere ülj kedves mellém
(Frédi, Béni, Guminéni)

 

Frédi és Béni félig már átöltözve utcaiba, Frédi még munkaprémben, Béni már a cipő­jét fűzi, fájrontra várnak a kőfejtőben. Hétkor felbúg a sziréna, a két barát bólingozni indul az alkony­szagú naplemen­tében. Itt a kugligolyót is belepi a mindenüvé lerakódó kőpor, két gurí­tás között törölgetni kell. A tüdőben felhalmozódott port krákogás utáni sercintéssel, harákolás utáni csulázással, a to­rokra tapadt részt sörrel inté­zik el errefelé évszázadok óta. Kő, papír, olló? Frédi nyer, ma is ő viheti haza Guminé­nit. Béni igazság­érzetét borzolja a fintorgó sors, háromszor egymás után zsinórban! de nem mutatja. Ne fújd túl, elég, ha melle, fara megvan, sarkára vigyázz, kis repedést láttam rajta legutóbb. „Legutóbb”, ezt jól kihang­súlyozza. Frédi rá se hederít, felkapja Guminénit s megy. Húsz év múlva hintőporba hajto­gatva talál­tam meg a nénit, akit hiába keresnénk a családfán, jobb sarkán ragasz­tás, dugóját vékony cukorspár­gával kötöt­ték köldökéhez. Töprengtem, Frédi bácsi vagy Béni bácsi helyére telepedjek, végül Béni bácsi hűlt helyét foglaltam el, ő ugye kevesebbszer. Igaza volt, nem kell túlfújni.

 

 

Virágkeringő

Erdős Virághoz

2016. április 01. - Huszthy Ádám

 

csajos is, petőfis
költő is meg nő is, no lám!

nemzeti nagylányunk
nagykanállal eszik, hazám!

toll, kés, villa, olló
kiskezébe való – ha már!

gyűszű és tűpárna?
megjön és zabálna? – ne már!

„Édesem, megjöttem
mit eszünk” – korántsem vagány

 

Könyvkritika

2016. március 23. - Huszthy Ádám

 (Ha már az írókat nyektetjük, ezek se maradjanak ki)

 Valami könyv

A műbírálót tizenhétszer jelölték a Könyvkritikusok Oscarjára

 A szerző a Wikipédia szerint született majd tanult, később írt, annyi bizonyos: érettségi tételként Wass Albertet húzta. Facebook oldalán feltűnőek bizonyos lájkok, amikből messzemenő következteté­seket van módunkban levonni. Szerzőnk legutóbb azt nyilatkozta, hogy számára az írás, mint olyan. Ezzel szöges ellentétben áll irodalomtekintélyünk tanulmányának vég­kicsengése, miszerint. A könyv fülszövegében azt olvassuk, hogy. A hátulsó borítón ez áll: „3.200- Ft”. Nem vettem meg. Ezek azt hiszik, hogy velem már minden szart el lehet olvastatni? Hát nem!

 

A tizenhétszeres Oscar-jelölt, Kalasnyikov-díjas kritikus lapunk állandó munkatársa, tanulmá­nyait Cambridge-ben, Oxfordban, Párizsban, New-Yorkban, Moszkvában, Peking­ben, Jeruzsálemben, a Vati­kánban és az Észak-Magyarországi Tanítóképző Főiskolán végezte, a Critical Mass nemzetközi kriti­kus-szövetség elnöke, tagja a világ jelentősebb irodalmi egyesületeinek, számtalan díj várományosa. Kriti­káit rendszere­sen közli a Wirtschaft und Börsenachrichten, a Football News, az Ecology and Environment, a Burda, a Jewish World, az Osservatore Romano, a Zsemnin Zsipao és... – na, melyik ez a ma­gyar lap? A helyes megfejtést beküldők között kritikusunk összegyűjtött műveinek díszkötött példányait sorsoljuk ki! – a szerk.

 

 

Esterházy Péter: Egyszerű történet – a kardozós változat

2016. március 14. - Huszthy Ádám

 Eb ura Fakó

Isten ábrázatja* sápatag a haragtól**, mint mindig, ha tökéletlen (=elbaszott***) árulókra pillant alant, ahol a madárnak is füle van. A tárgyra:**** Jó ló volt a Fakó, jó a viselete, kutya­tulajdonosnak sem volt utolsó, nagyságod tudhassa. Valamint azt is, s ha nem, kitalálhassa, hogy a firkányos személy, akinek nevét***** itt elhallgatnók, ama csöcsörészéssel csecserészi a méltó­ságos asszony tiszteletre méltó csöcseit, mely csecsörészést nagyságod elmulasztani méltóztatott idejekorán******.

 

* pofikája EP
** „hogyazistenharagjába” (Petőfi?) EP
*** kellett ez? EP
**** a tárgy ragja a t EP
***** Kovács Béla EP
****** az erre való igény megszűnése előtt EP

 

Esterházy Péter: Egyszerű történet – a Márk változat

2016. március 14. - Huszthy Ádám

 

Tu Petrus*

Leteszi a könyvet**, ábrázatja pirospozsgás***, buksimat megcirógatja****, száját szókra nyitja: „Te Péter, ha nem volnál, ki kéne találni tégödet. A madár füle*****, ha-ha, naggyon jó! Ezentúl EP-nek fogsz hivatni s léssz írók között első******.” Ammen.*******

 

* ez is van valahonnan EP
** Isten EP
*** „A fényes istenarcot (…) mit rózsa pírja fest” (Zsasskovszky énektárából) EP
**** nem igaz, barackot nyom a fejem búbjára EP
***** lásd a kardozós változat első mondatának vége felé EP
****** kihagytam volna szerénységi fogadalom , de nem lehetett, ez az igazság EP
******* lefekvéskor, étkezéskor helyesen: Amen EP

 

Péterfy Gergely: Kitömött barbár

2016. március 14. - Huszthy Ádám

 Szép halom preparátum

(Sophie ist süss)

Én kitömlek tégedet, te is tömj ki engemet” – Böske énekelte mindig ezt a réges-régi dalt, amikor ablakunk alatt elhaladt a hullahordáskor. Ferenc ilyenkor ezüstfejű sétapálcájával harminc éve felmosatlan padlónkra koppantott „ezeket mind ki lehetne tömni, Bécsben boltot nyithatnánk” – a pestis elvonulóban volt, mi, hála a Legfelsőbb Lénynek, aki a Tiszta Tudás, életben maradtunk. A műhelyt abban a páholyban rendeztük be, amelynek páncélszekrényében őrizték a „Barbár Bögyölőt”, ezt a kedves kis cafatot, amit még magam loptam a Természettudományi Múzeum raktárából. A kelle­metlen szag miatt télen is nyitott ablaknál dolgoztunk, mehr Licht, ez lett munkadalunk. Amikor az utolsó preparátum is elkészült, láttam, hogy Ferenc homloka gondol­kodásról árulkodik, reméltem, ennek is vers lesz a vége. Nem csalódtam. „Ide süss Zsófi!” már szavalta is azon a csak rá jellemző zengően érdes, behízelgően bénító, penetráns hangon, ami csak rá volt jellemző:

Ficken, wichsen, randalieren
Scheisse an die Wände schmieren
Kein besser, als preparieren

Egyik sincs már meg. Ferenc immár a sírjában mozog, hossztengelye körül háromszázhatvan fok­kal, a kézirattal a rókalelkű öcs törölte ki méltatlan hátsóját.

 

Ferdinandy György: Vadak útja

2016. március 14. - Huszthy Ádám

Könnycsepp a Hadak Útján

Fél évszázada, május tizenhetedikén, szerdán délután tizenhét harminckor, amikor jó szoká­som szerint éppen felfigyeltem a rádió hírolvasó bemondójának különös megindultságot tükröző hangjára, s felhangosítottam a készüléket, hadd vigye a Dél-Dél-keletről felkerekedő, leírhatatlan, dehogy! a jó makói vereshagyma szeptemberi másodvirágzásának félreismerhetetlen és általam oly kedvelt illatát hozó szél az ékes maori nyelven felzengő hír-kiáltást a szárnyán; súlyos esőcsepp hullott a felettünk hatalmasan tornyosuló háromszázhetvenezer éves maori bambafenyő alulról harmadik ágáról Asszonyom jobb vállára, majd kisvártatva az előzőhöz hasonló, talán még súlyosabb, már­-már ólmos csepp Asszonykám bal vállára. Aztán bal válláról a jobb vállára, sej-haj, beleszomo­rodtam az immáron úgy látszik, megváltoztathatatlanba! Rángat minket a Sors mind a két kezével! Egyik földrészről a másikra, hotel, taxi, díszvacsora; megszokhatatlan ez számomra! Ne­kem már mindig keserű marad ez a keserű kenyér! Egykedvűen ballagtam szállásomra, befordultam a konyhára, jobbra, mert balra a fürdőszoba volt, megkevertem a fazékban bugyogó levest, a barnásra színeződött, ráncossá főtt kis kezet visszadugtam a fedő alá. Emberpróbáló idők járnak! mondta Sir Winston, már a vacsoránál. Őkegyelmessége nemegyszer kereste fel szerény hajlékun­kat, hogy ebben-abban tanácsomat kikérje, amit szívesen meg is tettem neki.

 

Spiró György: Diavolina

2016. március 14. - Huszthy Ádám

 Szörnyella

Sztalinnak büdös volt a lába. Ez már Disneylandben, Las Vegasban és Monte Carlóban is feltűnt, de kezdetben Leninre gyanakodtam, aki mindig Joszif Visszarionovics jobbján ült a rulettasztalnál. A kérdést végül maga Sztalin döntöte el akkor, amikor kinyírta Vlagyimir Iljicset, s a lábszag maradt. Lenin sem volt hiba nélkül való; sosem húzta le a vécét maga után, ezzel kergetve az őrületbe Krupszkaját. A pajkos Majakovszkij egy alkalommal a Moulin Rouge-ban a pincér fejét az asztal­hoz csapdosva követelt egy palack Szovjetszkojét, s kijelentette, hogy amíg nem kerítenek, minden tíz percben lelő egy táncosnőt. A palack csak jó félóra múlva került meg, így a műsorzáró kán-kán foghíjasra sikeredett. Másnap a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közle­ményben reagált a „sajnálatos eseményekre” és azonnali intézkedésként nagyobb pezsgő­szállít­mányt indított útnak Párizs felé. A Központi Bizottság unszolására Gorkij is megírta az esetet a Pravdában, feldicsérve az életben maradt táncosnők helytállását a fináléban.

 

Dragomán György: Fehér király

2016. március 14. - Huszthy Ádám

 Király lép e1-e8: matt egy lépésben

– olvasói levelek –

 

özv. F. Ferencné, Kesztölc: „Gyurikám! Eszem a lelkét! Mondja, hogy lehet ezt kibírni?”
E. Windsor, London: „Letaglózott. Egész nap sírtam. Akar lovag lenni nálunk?”
W. Allen, Hollywood: „Jobb mint a Szomorú vasárnap, forgatókönyv jöhet, szirup még mehet, apró változtatás: a főszereplő legyen nő.”
D. Florea, Tîrgu Mureş: „Magnific, Dzsátá, román fordítást átnéztem; Mircea=Árpád, hely­szín=Buda­pest, és nu se opune nimic!”
V. Putyin, Moszkva: „Gratula! Az orosz kiadás ukrán környezetbe helyezi, не проблема?”
B. Obama, Washington: „Thanx Vladi! The American version is set in Alabama.”
M. Nyeupe, Nairobi: „Mfalme! Szuaheli nyelvben nem szep hangzik: anyja picsaja. Javasol masik?”
F. Józsefné, Kesztölc: „Most adta ide Mariska, fojtogat a sírás.”
F. Józsefné, Kesztölc: „Gombóc van a torkomban.”
F. Józsefné, Kesztölc: „A torkomban dobog a szívem.”
F. Józsefné, Kesztölc: „Szívemben dobog a lelkem.”
F. Zsuzsi, Kesztölc: „Szívem facsarója, lelkem pengetője, facsarj ki, pengess meg! Hétkor végzek a kesztölci Meki­ben :)
ifj. F. József, Kesztölc: „Anyuka meséli, hát én nem hagytam volna!”
ifj. F. József, Kesztölc: „Én belepancsoltam volna a rohadt képébe! A végén ugye belepancsol?”
id. F. József, Kesztölc: „Jól mondja a gyerek. Lesz ebből tévésorozat?”
Kesztölci polgárok: „Lesz ebből tévésorozat?”
Magyarok határon innen és túl: „Lesz ebből tévésorozat?”
Civilizált világ: „Lesz ebből tévésorozat?”
Fejlődő világ: „Lesz ebből tévésorozat?”
Lesz.