Kortárs magyar irodalmi revü

Mit bírtok ki

Mit bírtok ki

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

2017. május 16. - Huszthy Ádám

Kis közel-keleti adneralinfröccs

A lövészárokban Abu Bal Fasz aggódva mutatta bal kézfejét. Amennyire a körülöttünk becsapódó gránátok repeszei engedték, tüzetesen megvizs­gáltam az óvatosan, mintegy kézcsókra nyújtott kezet, nyilván nem hiányzó három ujjára gondol, hiszen azt már Kirbuknál elvesztette, komoly oka lehet aggodalmának. Akkor egy világító gránát fényénél felfedeztem félelme okát, enyhe bőrpír mutatkozott a sokat fogott kézen. Abu Bal, légy erős, ez alighanem allergia, ő elsápadt, erősebb­nek hittem. Vigasztalni próbáltam, csak akad itt egy allergológus. Akadt. Errefelé csak sebészből és hullaszállítóból van hiány. Szigorúan gluk­kén­mentes diéta, és táncolhat az ükkunokája lakodal­mán, mondta az orvos azon a keverék magyarab nyelven, amit itt mindenki ért. Elszántan oson­tunk ki a lövészárokból. A szupermarketben Abu Bal azonnal egy sorozatot eresztett a plafonba, mindenki a földre! Megrángattam golyóálló mel­lényét, a bio polcot kíméld! Estére értünk vissza a glukkénmentes liszttel, az ütközet közben véget ért, úgy látszik, mi veszíthettünk, mert társa­ink tetemei borították a tájat. Azért találtunk egy még ki nem hűlt követ, azon készült el a világ­történelem első glukkénmentes keszrája. Az al-Dzsazíra egy valag pénzt fizetett a riportért, ezt meg­ünnepeltük. Te, mondja Abu Bal, most jöhet a glukkén­mentes whiskey, világszabadalom. Allah nagy!

Centauri: Jákob botja

2017. április 28. - Huszthy Ádám

Jacob′s Shop
(Jacob′s Dick?)
vagy korai magömlés
vagy Go Centi Go

– 16 éven aluliaknak! –


Elég volt ránéznem Miss Canterburyre, már el is mentem. Elmentem olvasni. Ilyenkor elég néhány oldal Johnny London özvegyének emlékirataiból, feltölte­kezve in­dultam vissza. Miss Campbell ek­kor már hozzám is érhetett, és csak akkor. Rövid olvasgatás, futás vissza, állt, mint Jákobé, immár Miss Cart­wright csu­pasz combját ma­szatoltam össze. Tud­tam, jó úton járok, de ez ke­vés, több kell, a leg­jobbat aka­rom. Nem adom fel, nem szo­kásom. Be fogok találni Miss Cartridge két comb­ja közé! Ja­cob O′brian azt mondta a boltban, ami­kor ko­tont kértem, minek az neked, te kis pöcs. Mond­tam neki, anyád kedvéért. Bi­tangul elvert, egy bor­dám, két fogam bánta, volt időm olvasni. Mel­ville, Dickens, Homérosz, Dan­te. Egyedül a Mo­by Dick vált hasznomra, meg a Vergilius, az fa­sza gyerek, lehet tőle tanulni! A végén meg is lett. Miss Carpenter, a hajó, meg a hatszáz oldal.

Az amerikai kiadásból:
As I looked at Irén, I went. I went to read. Mel­ville and Vergi­lius(?) are fasza (cool) kids. Never Give Up! Girl, Ship, Book! Run Centi Run!

Darvasi László: Taligás

2017. április 05. - Huszthy Ádám

Szóemésztő

Nyelem a szavakat, a kábetűsök karcolnak, az el­ipszilonosok csúsznak, ixbetűset, mássalhangzó­torlódásost kiköpöm. Ínyenc vagyok, szép sor­ban, alany, tárgy, halom jelző, majd állítmány. Számban megforgatom, lassan rágom, nyelvem­mel odébb pöccintek egy-egy jelzőt, ha az állít­mány fogam közé szorul, két ujjal szabadítom ki. Hosszan rágom, ha már jó pépes, szájpadlásom­hoz nyomkodom, érezzem állagát. Hajaj!, valami hiányzik!, főnév?, miről szól ez a szép mon­dat?, belecsippentek egyikbe „Világszabadság”, visszateszem, másikba, ez jó lesz „Búfelhő”, újra rá­gom, alaposan, lenyelem, gyomrom munkához lát, a nem oda valót elillantja, a kurrogatósat fö­lül, a burrogatósat alul, a maradékot tolja tovább, előbelem az egyes szám, többes szám egyeztetését végzi „Bokorban baszik” „Bokrokban basznak”, középbelem a mondatrészeket trancsírozza, be­kerül­nek a vesszők, de két-három, akár négy-öt mondat is lehet egy­ből, sortöréssel, érti­tek, mint vers. Utóbelem a stílusért felel, a púpokat, ki­türemkedéseket visszanyomkod­ja, a felületet el­simítja, a szöveg szép, hosszúkás alakot ölt, van eleje, van vége, ezt is, azt is csúcsosodások jelzik, a kettő között kiadós, humán! tarta­lom, óvatosan engedem ki a fényre, ne érjen a körülötte megülő mo­csokba.

Szabó T. Anna: Törésteszt

2017. február 28. - Huszthy Ádám

Női dolgok

Nem tudtam levenni róla a szemem. Mosolyogva ült előttem kifogástalan szabású krémszínű öl­tönyben, ápolt kezét keresztbe tett lábán pihen­tette, duzzadt ajak, enyhén markáns orr, a szeme, a szeme, ő is en­gem néz. Elkapom a tekintetem, ér­zem, elpiru­lok. Lesütött szemmel papírokat ra­kosgatok jobb­ról balra, balról jobbra, közben va­laki beszél, aztán másvalaki másvalamit mond, emez állítja, amaz vitatja, de most ő szólal meg. Hangja selymes, simogató. Csak hallga­tom, hall­gatom férfias, dallamos zen­gését. Hirtelen csend lesz. Minden­ki rám néz. Agyamban cikáznak a gon­dolatok, frizura? smink? ruha? Belém nyilall a felismerés. Itt mindenki áll, ő is. Jesszusom! Fel­pattanok, kihúzom magam, nagy levegőt veszek „a bíróság a vádlottat hat év, nyolc hónapi sza­badságvesztés­re ítéli” nyelek egy nagyot „amely­nek végrehaj­tását két­-három hét pró­baidőre fel­függeszti, és lakhely­elhagyási tilalom elhagyá­sá­val a vád­lottat sza­badlábra helyezi”. Kifelé el­ka­pom az ügyvédnő pillantását, szeme villámo­kat szór.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

2016. december 09. - Huszthy Ádám

Tango mortale
– bravúrária –

RECITATIVO:

... gondolom, gondolta, kínzó lesz, elmondhatat­lanul kínzó, különös szerencse, hogy az elmond­hatatlanság már a múlté, ujját előretartotta, mint mindig, ami­kor megmondja, mit gondol, meg­mondom, mit gondolok, előtte még hozzá tette, azt gondolom, azt is gondolta, meg­mondom úgy, ahogy van, úgy is volt, igen, egy gondolat mar­cangolta, rágta, tépte, piszkálta őt, egy gondolat bánt engemet, amit most elmondok, s már szinte mond­ta is, engemet az a gon­dolat bánt, hogy s akkor kimond­ta a bántó gon­dolatot.

ARIA:

Hol van itt ágy, hol van itt párna?

CHOR:

Több párna!

TUTTI:

TI TÍRAM
PARARAM
POM POM

Vámos Miklós: Utazás Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)

2016. október 27. - Huszthy Ádám

Könyvben utazok
(igen, kával, tudom, ikes ige)
– ellesett beszélgetés –

 

– Olvastál te Karl May-t ere­detiben? Hallottad már: „bon mot”? Egyáltalán tudod, mit jelent?

– Na ugye. Mondsza kispajtás, hány példány­ban jelent meg az a híres-neves re­gényed?

– Nugye. Pedig abban is dugnak. Tummeg, nem értetek ti az olvasók nyelvén. Csak az önsajnálat­hoz értetek, irigylitek a pályatárs sikerét, mer ti­teket mindég ugyanaz a húszember olvas.

– Ki a franc az a Krasznahorkai? Tud gitározni? Volt KISZ táborban? Dugta az endékás csajokat? Trabant gyertyacsere megvolt?

Mit tudtok ti a pinaszőrről, francka­rikát. Fingtok sincs a nőkről, az üzletről, az életről, bammeg.

Térey János: A Nibelung-lakópark

2016. szeptember 27. - Huszthy Ádám

Nibelung népszokások

 

Előjáték

WOGLINDE, WELLGUNDE, FLOSSHILDE
        Csön csön gyűrű ihaja, arany gyűrű csuhaja!

Első népi játék

ALBERICH
        Uccu áron tarisznya, a gyürümet add vissza!
NORNÁK
        Hí te, ha te ha!

Második népi játék

BRÜNNHILDE
        Nem jó ez a walkürélet, lányod vagyok, nem cseléded, brü hü hü, brü hü hü, huju juju juj!

Harmadik népi játék

WOTAN
        Ez itten egy kultúrbábel, mit nem képzel az a Wagner, hinnye!
        Hogyazistenbe nem hallja, milyen szép lett a Walhalla, ejnye!

 Negyedik népi játék

SIEGFRIED
        Hátamban a Hagen, egy Oszama bin Laden, jaj!
        C-e-g-b-as-g-e-g, hogy a Wotan rakja belé, haj!

SLUSSZ PASSZ

Závada Pál: Egy piaci nap

2016. szeptember 01. - Huszthy Ádám

Felvágott vásárlás

Szegény jó uram elcsapta a hasát azzal a fránya virslivel, amit a zsidónál vettem. Nekem már a színe sem tetszett, meg is mondtam a Rosenstein boltosnak, nem tetszik a színe, de addig hajto­gatta, hogy így egészséges, úgy egészséges, míg elhoztam. Másnap a fia szolgált ki a boltban, úgy látszik, az öreg Rosensteint addigra már meglin­cselhették, azért csak szóvá tettem, állott lehetett az a virsli, mert az én uramat igen meggyötörte. Az meg bizonygatta, hogy friss volt, minden nap töltenek, nézzem meg, az imént mosta ki a da­rálót, még nedves, hanem az igaz, akad, kinek gyomra a fiúhúsra érzékeny, próbáljam meg a leányhúsosat. Annak a színe sem volt valami bi­zalomgerjesztő, elment a kedvem a gyerekvirsli­től. Adjon inkább két pár rendes serté... jól van no, baromfivirslit.

Bartis Attila: A nyugalom

2016. július 12. - Huszthy Ádám

Az aggodalom

 – Weér Rebeka titkos levelezéséből –

Drágám! Aggódom ezért a gyerekért. Olyan fur­csákat gondol. Olyanokat fantáziál, le sem me­rem írni, nahát olyanokat. Még olyanabbakat! Szeret­nék segíteni, de úgy néz rám, hogy komo­lyan mondom, a legrosszabbtól tartok, a la­kás­ból sem merek kimozdulni, egész nap vá­rom, de ha megjön, alig merem kinyögni: hol voltál kisfi­am, nem lehet tudni, hogyan reagál, talán az el­méjé­ben mozdulhatott el valami, de ilyet nem mondhat egy anya a gyerekéről. Kis­korában...

Édesem! Akkor nem akar­tam anyai szívedet fáj­dítani, de most már elmondhat­om, a gyerek nem képzeleg...

Böbém! Aggódom...

Rebikém! Mamlasznak lát­szott, aztán egyszerű­en belökött a spájzba, ennyit a fantáziálásról...

Mici, én aggódom...

Rebi, mindenki tudta, én az­tán haj­jaj! Ez a gye­rek a krumplit is, ha el nem gu­rulna, de kérdem én, mért nem kapott rendes ne­ve­lést az a kölök? Mi lesz így belőle? Legfel­jebb va­lami író, ilyen magyardosztojevszkij vagy mi, sajnálom...

 

Tandori Dezső: Nem lóverseny

2016. május 14. - Huszthy Ádám

Ilyen állat nincs

 

Bejártam New Castle-tól Longchampig a fogadó­irodákat, mindenütt fogadást ajánlot­tam: ma­dár, testtö­mege fél tonna, lábából négy van, s nyi­hog. A bukmékerek oddszra sem méltattak. Csavartam rajta egyet: ló, szár­nya van. Ekkor már felforrósodtak a drótok, kisvártatva a foga­dóiroda konzolon függő tévé­jén haragosan villó­dzott: „Game over”. Megtakarított pénzem el­úszott, pedig pont egy ilyen állat jönne jól, rég­óta gyűj­tögetem számára a kenyérmorzsát, vál­lamra szállna, fülembe súgna, csicseregne, nyerí­tene valamit, amit én leírnék, dőlne a pénz, el­utaznék Epsomba és okos fogadásokat kötnék. (A file/properties/statistics szerint 768 charac­ters, éppen elég, volt, lesz több is, jobb is, ez nem lóverseny.)

 

süti beállítások módosítása