Bébibugi
A Luxus Áruház előtti telefonfülke előtt, még a sorban állás előtt, de már a tantuszok zsebünkben keresgélése után pillantottuk meg. A látványtól elálló lélegzetű Simli kezéből szétgurultak a tantuszok. Nem szedegettünk, néztünk. Bámultuk a lépésére emelkedő és süllyedő hajbozontból repkedő szotyolahéjakat, a combján feszülő eredeti Levi's-t, csak neki volt ilyen, IKKA csomagban kapta. Mire felocsúdtunk, eltűnt a látomás. Ez az én anyám, böktem ki lassan, vagy nővérem vagy nagymamám vagy ilyesmi. Most mi lesz? Hol lesz a mi? Csendes? Ibolya? Kárpátia? Bástya? Csarnok? Nem. Bajtárs. Ott csak három hatvan egy korsó. Te, az a kenyér! Tényleg, akkor mindegy, ez nagyon mindegy, egy szép mindegy, ez a mi mindegyünk itten, pam-param. S mentünk serényen, meg-megállva, némán, anyánkról dúdolgatva, aki éppen az imént húzott el a Luxus Áruház előtti telefonfülke előtt, s szétgurultak a tantuszok.