Addig se eszik
(amíg nyilatkozik – magyar ember evés közben nem beszél)

Pirospozsgás, jóltáplált, bennfentes majomkák a tévében, reflektormelegtől ernyedten nyafognak Bödőcs könyvéről, fenekük alatt az irodalmi ká­non, szájukon a fanyalgás, végre a leánykama­jomkából kicsusszan az első dicséret: „Az a jó ebben a könyvben, hogy nem kell az egészet el­olvasni”. Ez nem vicc! ám az igazi nevettető át­tételesen is bír röhögésre ingerelni. Viccé majd akkor válik, ha Bödőcs kabarétréfát ír belőle, kedves kolléga, az irodalomkritika tálcán kínálja a jobbnál jobb poénokat!