Női dolgok

Nem tudtam levenni róla a szemem. Mosolyogva ült előttem kifogástalan szabású krémszínű öl­tönyben, ápolt kezét keresztbe tett lábán pihen­tette, duzzadt ajak, enyhén markáns orr, a szeme, a szeme, ő is en­gem néz. Elkapom a tekintetem, ér­zem, elpiru­lok. Lesütött szemmel papírokat ra­kosgatok jobb­ról balra, balról jobbra, közben va­laki beszél, aztán másvalaki másvalamit mond, emez állítja, amaz vitatja, de most ő szólal meg. Hangja selymes, simogató. Csak hallga­tom, hall­gatom férfias, dallamos zen­gését. Hirtelen csend lesz. Minden­ki rám néz. Agyamban cikáznak a gon­dolatok, frizura? smink? ruha? Belém nyilall a felismerés. Itt mindenki áll, ő is. Jesszusom! Fel­pattanok, kihúzom magam, nagy levegőt veszek „a bíróság a vádlottat hat év, nyolc hónapi sza­badságvesztés­re ítéli” nyelek egy nagyot „amely­nek végrehaj­tását két­-három hét pró­baidőre fel­függeszti, és lakhely­elhagyási tilalom elhagyá­sá­val a vád­lottat sza­badlábra helyezi”. Kifelé el­ka­pom az ügyvédnő pillantását, szeme villámo­kat szór.