Huncut Windows pórul jár
– kicsinyek számára átdolgozta OJD –
Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a malac malackodik, nem is akárhogyan, és a kis Túr siet anyja kebelére, nem is akármilyen okból, volt egyszer egy hatalmas, kék színű hal, úgy hívták Win, apja egyetlen gyereke. A nagy kék hal álmosan nézegette a képernyőjén föl-alá mászkáló, eltűnő, felbukkanó manókat, le-leszedett egyet-egyet, de már unta, új játékot szeretett volna, olyat, amihez képest az összes eddigi játék csak játék. Törte, törte, törögette halfejét az iszapba, mint rendszerint az egykék, ha ‘lálmélkodnak (=elálmélkodnak – népies), míg kifundálta a rendjét s módját, még egy lapáttal rá kell rakni, még kettővel, sokkal, rálapátolni, amíg ki nem esik kezéből a lapát. Rögtön hozzálátott a lapátoláshoz, s addig-addig hányta, emelgette, hányta, emelgette, s még, míg szívét körülfonta a fagy, képernyője teljesen elkékült, a kószáló manók hűlt helyén krikszkraksz felirat díszelgett, ő pedig jégkockaként koppant az óceán mélységes-mély fenekén. Kedves gyerekek, ha nem akartok úgy járni mint Win bácsi, a kék hal, álljatok meg a lapátolással, idejében.
Ha még nem vagytok álmosak, kettyintsetek ide:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kék_halál