Kortárs magyar irodalmi revü

Mit bírtok ki

Centauri: Jákob botja

2017. április 28. - Huszthy Ádám

Jacob′s Shop
(Jacob′s Dick?)
vagy korai magömlés
vagy Go Centi Go

– 16 éven aluliaknak! –


Elég volt ránéznem Miss Canterburyre, már el is mentem. Elmentem olvasni. Ilyenkor elég néhány oldal Johnny London özvegyének emlékirataiból, feltölte­kezve in­dultam vissza. Miss Campbell ek­kor már hozzám is érhetett, és csak akkor. Rövid olvasgatás, futás vissza, állt, mint Jákobé, immár Miss Cart­wright csu­pasz combját ma­szatoltam össze. Tud­tam, jó úton járok, de ez ke­vés, több kell, a leg­jobbat aka­rom. Nem adom fel, nem szo­kásom. Be fogok találni Miss Cartridge két comb­ja közé! Ja­cob O′brian azt mondta a boltban, ami­kor ko­tont kértem, minek az neked, te kis pöcs. Mond­tam neki, anyád kedvéért. Bi­tangul elvert, egy bor­dám, két fogam bánta, volt időm olvasni. Mel­ville, Dickens, Homérosz, Dan­te. Egyedül a Mo­by Dick vált hasznomra, meg a Vergilius, az fa­sza gyerek, lehet tőle tanulni! A végén meg is lett. Miss Carpenter, a hajó, meg a hatszáz oldal.

Az amerikai kiadásból:
As I looked at Irén, I went. I went to read. Mel­ville and Vergi­lius(?) are fasza (cool) kids. Never Give Up! Girl, Ship, Book! Run Centi Run!

Darvasi László: Taligás

2017. április 05. - Huszthy Ádám

Szóemésztő

Nyelem a szavakat, a kábetűsök karcolnak, az el­ipszilonosok csúsznak, ixbetűset, mássalhangzó­torlódásost kiköpöm. Ínyenc vagyok, szép sor­ban, alany, tárgy, halom jelző, majd állítmány. Számban megforgatom, lassan rágom, nyelvem­mel odébb pöccintek egy-egy jelzőt, ha az állít­mány fogam közé szorul, két ujjal szabadítom ki. Hosszan rágom, ha már jó pépes, szájpadlásom­hoz nyomkodom, érezzem állagát. Hajaj!, valami hiányzik!, főnév?, miről szól ez a szép mon­dat?, belecsippentek egyikbe „Világszabadság”, visszateszem, másikba, ez jó lesz „Búfelhő”, újra rá­gom, alaposan, lenyelem, gyomrom munkához lát, a nem oda valót elillantja, a kurrogatósat fö­lül, a burrogatósat alul, a maradékot tolja tovább, előbelem az egyes szám, többes szám egyeztetését végzi „Bokorban baszik” „Bokrokban basznak”, középbelem a mondatrészeket trancsírozza, be­kerül­nek a vesszők, de két-három, akár négy-öt mondat is lehet egy­ből, sortöréssel, érti­tek, mint vers. Utóbelem a stílusért felel, a púpokat, ki­türemkedéseket visszanyomkod­ja, a felületet el­simítja, a szöveg szép, hosszúkás alakot ölt, van eleje, van vége, ezt is, azt is csúcsosodások jelzik, a kettő között kiadós, humán! tarta­lom, óvatosan engedem ki a fényre, ne érjen a körülötte megülő mo­csokba.

Szabó T. Anna: Törésteszt

2017. február 28. - Huszthy Ádám

Női dolgok

Nem tudtam levenni róla a szemem. Mosolyogva ült előttem kifogástalan szabású krémszínű öl­tönyben, ápolt kezét keresztbe tett lábán pihen­tette, duzzadt ajak, enyhén markáns orr, a szeme, a szeme, ő is en­gem néz. Elkapom a tekintetem, ér­zem, elpiru­lok. Lesütött szemmel papírokat ra­kosgatok jobb­ról balra, balról jobbra, közben va­laki beszél, aztán másvalaki másvalamit mond, emez állítja, amaz vitatja, de most ő szólal meg. Hangja selymes, simogató. Csak hallga­tom, hall­gatom férfias, dallamos zen­gését. Hirtelen csend lesz. Minden­ki rám néz. Agyamban cikáznak a gon­dolatok, frizura? smink? ruha? Belém nyilall a felismerés. Itt mindenki áll, ő is. Jesszusom! Fel­pattanok, kihúzom magam, nagy levegőt veszek „a bíróság a vádlottat hat év, nyolc hónapi sza­badságvesztés­re ítéli” nyelek egy nagyot „amely­nek végrehaj­tását két­-három hét pró­baidőre fel­függeszti, és lakhely­elhagyási tilalom elhagyá­sá­val a vád­lottat sza­badlábra helyezi”. Kifelé el­ka­pom az ügyvédnő pillantását, szeme villámo­kat szór.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

2016. december 09. - Huszthy Ádám

Tango mortale
– bravúrária –

RECITATIVO:

... gondolom, gondolta, kínzó lesz, elmondhatat­lanul kínzó, különös szerencse, hogy az elmond­hatatlanság már a múlté, ujját előretartotta, mint mindig, ami­kor megmondja, mit gondol, meg­mondom, mit gondolok, előtte még hozzá tette, azt gondolom, azt is gondolta, meg­mondom úgy, ahogy van, úgy is volt, igen, egy gondolat mar­cangolta, rágta, tépte, piszkálta őt, egy gondolat bánt engemet, amit most elmondok, s már szinte mond­ta is, engemet az a gon­dolat bánt, hogy s akkor kimond­ta a bántó gon­dolatot.

ARIA:

Hol van itt ágy, hol van itt párna?

CHOR:

Több párna!

TUTTI:

TI TÍRAM
PARARAM
POM POM

Vámos Miklós: Utazás Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)

2016. október 27. - Huszthy Ádám

Könyvben utazok
(igen, kával, tudom, ikes ige)
– ellesett beszélgetés –

 

– Olvastál te Karl May-t ere­detiben? Hallottad már: „bon mot”? Egyáltalán tudod, mit jelent?

– Na ugye. Mondsza kispajtás, hány példány­ban jelent meg az a híres-neves re­gényed?

– Nugye. Pedig abban is dugnak. Tummeg, nem értetek ti az olvasók nyelvén. Csak az önsajnálat­hoz értetek, irigylitek a pályatárs sikerét, mer ti­teket mindég ugyanaz a húszember olvas.

– Ki a franc az a Krasznahorkai? Tud gitározni? Volt KISZ táborban? Dugta az endékás csajokat? Trabant gyertyacsere megvolt?

Mit tudtok ti a pinaszőrről, francka­rikát. Fingtok sincs a nőkről, az üzletről, az életről, bammeg.

Térey János: A Nibelung-lakópark

2016. szeptember 27. - Huszthy Ádám

Nibelung népszokások

 

Előjáték

WOGLINDE, WELLGUNDE, FLOSSHILDE
        Csön csön gyűrű ihaja, arany gyűrű csuhaja!

Első népi játék

ALBERICH
        Uccu áron tarisznya, a gyürümet add vissza!
NORNÁK
        Hí te, ha te ha!

Második népi játék

BRÜNNHILDE
        Nem jó ez a walkürélet, lányod vagyok, nem cseléded, brü hü hü, brü hü hü, huju juju juj!

Harmadik népi játék

WOTAN
        Ez itten egy kultúrbábel, mit nem képzel az a Wagner, hinnye!
        Hogyazistenbe nem hallja, milyen szép lett a Walhalla, ejnye!

 Negyedik népi játék

SIEGFRIED
        Hátamban a Hagen, egy Oszama bin Laden, jaj!
        C-e-g-b-as-g-e-g, hogy a Wotan rakja belé, haj!

SLUSSZ PASSZ

Závada Pál: Egy piaci nap

2016. szeptember 01. - Huszthy Ádám

Felvágott vásárlás

Szegény jó uram elcsapta a hasát azzal a fránya virslivel, amit a zsidónál vettem. Nekem már a színe sem tetszett, meg is mondtam a Rosenstein boltosnak, nem tetszik a színe, de addig hajto­gatta, hogy így egészséges, úgy egészséges, míg elhoztam. Másnap a fia szolgált ki a boltban, úgy látszik, az öreg Rosensteint addigra már meglin­cselhették, azért csak szóvá tettem, állott lehetett az a virsli, mert az én uramat igen meggyötörte. Az meg bizonygatta, hogy friss volt, minden nap töltenek, nézzem meg, az imént mosta ki a da­rálót, még nedves, hanem az igaz, akad, kinek gyomra a fiúhúsra érzékeny, próbáljam meg a leányhúsosat. Annak a színe sem volt valami bi­zalomgerjesztő, elment a kedvem a gyerekvirsli­től. Adjon inkább két pár rendes serté... jól van no, baromfivirslit.

Bartis Attila: A nyugalom

2016. július 12. - Huszthy Ádám

Az aggodalom

 – Weér Rebeka titkos levelezéséből –

Drágám! Aggódom ezért a gyerekért. Olyan fur­csákat gondol. Olyanokat fantáziál, le sem me­rem írni, nahát olyanokat. Még olyanabbakat! Szeret­nék segíteni, de úgy néz rám, hogy komo­lyan mondom, a legrosszabbtól tartok, a la­kás­ból sem merek kimozdulni, egész nap vá­rom, de ha megjön, alig merem kinyögni: hol voltál kisfi­am, nem lehet tudni, hogyan reagál, talán az el­méjé­ben mozdulhatott el valami, de ilyet nem mondhat egy anya a gyerekéről. Kis­korában...

Édesem! Akkor nem akar­tam anyai szívedet fáj­dítani, de most már elmondhat­om, a gyerek nem képzeleg...

Böbém! Aggódom...

Rebikém! Mamlasznak lát­szott, aztán egyszerű­en belökött a spájzba, ennyit a fantáziálásról...

Mici, én aggódom...

Rebi, mindenki tudta, én az­tán haj­jaj! Ez a gye­rek a krumplit is, ha el nem gu­rulna, de kérdem én, mért nem kapott rendes ne­ve­lést az a kölök? Mi lesz így belőle? Legfel­jebb va­lami író, ilyen magyardosztojevszkij vagy mi, sajnálom...

 

Tandori Dezső: Nem lóverseny

2016. május 14. - Huszthy Ádám

Ilyen állat nincs

 

Bejártam New Castle-tól Longchampig a fogadó­irodákat, mindenütt fogadást ajánlot­tam: ma­dár, testtö­mege fél tonna, lábából négy van, s nyi­hog. A bukmékerek oddszra sem méltattak. Csavartam rajta egyet: ló, szár­nya van. Ekkor már felforrósodtak a drótok, kisvártatva a foga­dóiroda konzolon függő tévé­jén haragosan villó­dzott: „Game over”. Megtakarított pénzem el­úszott, pedig pont egy ilyen állat jönne jól, rég­óta gyűj­tögetem számára a kenyérmorzsát, vál­lamra szállna, fülembe súgna, csicseregne, nyerí­tene valamit, amit én leírnék, dőlne a pénz, el­utaznék Epsomba és okos fogadásokat kötnék. (A file/properties/statistics szerint 768 charac­ters, éppen elég, volt, lesz több is, jobb is, ez nem lóverseny.)

 

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala

2016. május 14. - Huszthy Ádám

Luois (the Graeter) kisebbik legendája

 

Más alkalommal ezt a kérdést intézte hű alattva­lói köré a lyó kiráj: „Ki ez a partiarc?” fenséges ulylyát félreérthetetlen, de sokatmondó mozdu­lattal, levegőeget hasítva bökve előre, „rámutat­va” kérdése alanya tárgyának szemé­lyére. A je­lenlévők nem győztek csodálkozni ez éleslátá­son, látásélességen, midőn távoli bokacsattogta­tás verte fel a feszült várakozás légkörét, s előlé­pett a megmutatott, s szó­lásra nyílt, s ugyanerre emel­kedett: „Alászolgá­ja, Kisparty és Nagyparty Na­ghy, szinténsajnos Lajossajnos.” Ennek halla­tán a delnők kebelhullám-verte, kipirult sze­mei­ket tátván gondolák: Jó Parti! A vincellé­rek ellen­ben össze­súgtanak s összetanakodá­nak: „nem­de en­nek ki­egyenlítetlen számlái roskaszt­ják fiók­ja­inkat”? Ám minden boldogemlékek ke­gyes ural­kodóa egyet intéssel intette csendre a zúgoló­dó­kat, amiáltal szinte abba minutába csend „tá­madt”, felváltva az Eget Verő hangzavart; az in­tés elemébe ta­lált! E cso­daszámba menő, cso­dá­val határos csendva­rázst eléggé el nem ítélhető­en kihasználó módon, az imént elő­lépett hátra-Zu-Rückolt, s illa be­rek nádak, erek, kereket ol­dott az ég vizé­ben. Ekkép űzettetett ki önmagá­tól beálló kiállással a(z) angyal, kit a bölcs kirá’ parti­arcként volt méltó jellemezni rámutatással. E jeles óta sajnos a szólás: Ki fija, annak borja.